2015. november 12., csütörtök

Javító TZ (szóelemek)

Javító témazáró dolgozat lehetséges kérdései (szóelemek)

Mi a szó?
Mi a szóelem?
Sorold fel a szóelemeket sorrendben!
Mi a szótő?
Sorold fel a toldalékokat sorrendben!
Mi a képző?
Mi a jel?
Mi a rag?
Melyik szóelem képes megváltoztatni egy szó szófaját?
Képző után következhet-e képző?
Jel után következhet-e képző?
Képző után következhet-e jel?
Rag után következhet-e rag?
Rag után következhet-e képző?
Hogy nevezzük az összetett szavak szóelemeit?

Javító témazáró dolgozat lehetséges feladatai (szóelemek)

Elemezd szóelemek szerint az alábbi szavakat, szószerkezeteket!

számítógépeztem
merészség
háztetőről
osztályteremben
birodalmi lépegető
fénykardokkal
gyűrűk ura
vakációnak
igazságot
szabadultam

szarvasagancsokat
vadászatokat
könyvtárosoknak
elpusztultak
összeírásban
évszázadáról
iskolatejet
tolltartóihoz
képtelenségeket
sportpályákon

2015. október 21., szerda

BALATONI KECSKEKÖRMÖK

Tihany partjait réges-régen ezüstföveny borította. Az erdők tisztásain selyemfű nőtt. Nem lakott még ekkor ember a félszigeten. Csak egy vénséges banya tanyázott a tihanyi hegy barlangjában. A banyának világraszóló szép kecskenyája volt. Minden áldott este lehajtotta őket a partra. Büszkén kiáltotta a Balatonnak:
– Nincs szebb az én kecskéimnél! Tudod-e?
A tréfás kedvű tihanyi visszhang ilyenkor mindig ráfelelte:
– Nincs szebb az én kecskéimnél! Tudod-e?
Egy szép napon kedves pásztorlány hajtotta arra kecskéit. Nem látott még a Balaton ilyen szép kecskéket soha. Nem is csoda, hiszen a Hold udvarában nevelkedtek! Aranylott földig érő szőrmebundájuk. Aranyból volt a szarvacskájuk. A körmük meg vakító fehér. A banyát mérgében elöntötte az epe. Eszébe jutott a tihanyi visszhang felelete. Hát mégiscsak van szebb az ő nyájánál! Elhatározta, hogy az arany nyájat megkaparintja magának.
Egyszer a pásztorlányka a parton ülve dalra tanította a madarakat. Nyája messze elkóborolt. A banya befogta ökreit, s mély barázdát húzott a lány köré, hogy a nyáj ne tudja átugrani. Ekkor rettentő vihar kerekedett. Zúgva, bömbölve törtek át a hullámok a parton. Próbált a lány menekülni erre is, amarra is. De a hullámok egy-kettőre elborították. Még utoljára annyit tudott kiáltani:
– Gyertek, gyertek, édes kecskék! – s azzal elmerült.
Alighogy meghallották a kecskék a kiáltást, szedték a lábukat. Csattogott fehér márványkörmük az ezüstös fövenyen. Hívta, csalogatta őket a banya, de nem hallgattak rá. Rohantak egyenest a hullámokba, magukkal sodorva a jajveszékelő banyát is.
A pásztorlányból tündér lett, és még sokáig ott tanyázott a tihanyi ligetek tisztásain. Az aranyszőrű kecskék szépséges körmei, ha a víz a partra veti, fehéren csillognak a telihold fényében. A tihanyi gyerekek még ma is találnak arrafelé kecskekörmöket.


2015. október 19., hétfő

SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY UTOLSÓ GYŐZELME

– A Dubnici Krónika nyomán –

Holtában is győzelmes volt Szent László király: halála után kétszáz esztendővel
vívta meg utolsó, győzedelmes harcát. '
Kétszáz esztendővel a szent király halála után történt, hogy a székelyek hadba
szállottak a tatárok ellen.
Amikor a székelység felvonult, és a rettenetes tatár hordát meglátta, szívében
elkeseredett, és így fohászkodott:
– Szűz Máriám, segíts meg! Szent László király, harcolj velünk!
És halljatok csodát: az ég meghallgatta a székelyek könyörgését.
A pogány tatárok csodát láttak: a székelyek sorai előtt egy hatalmas vitéz jelent
meg lóháton, fején aranykorona csillogott, kezében csákányt tartott. A vitéz
megsarkantyúzta lovát, szembevágtatott a tatárokkal, és csákányával törni-zúzni
kezdte őket. Úgy csapott le rájuk, mint a villám, a legjobb vitézek viasz módjára
olvadtak el előtte.
A lovas vitéz feje fölött, a magas levegőégben egy gyönyörűséges asszony
lebegett, fején aranykorona, ruhája olyan fényes, hogy az emberi szem elkáprázott
tőle.
A Jézus hitéért küzdő székelyeket a boldogságos Szűz Mária és mellette Szent
László király segítette, így győzték le a pogány sereget.
Mondotta is egy vén tatár, akit fogságba ejtettek:
– Nem a székely, nem a magyar vert meg minket, hanem az a László, akit
segítségül hívtak.
A csata idején a nagyváradi templomban is csoda történt: a templom őre sehol
sem találta a szent király koponyáját. Hiába kereste, hiába kutatta, csak a csata után
került elő, mintha onnan tért volna vissza.
Így győzte le Szent László király holtában is a tatárokat.


A TORDAI HASADÉK

– Erdélyi népmonda nyomán –

Nagy harcot vívott László király Erdélyben a kunok ellen, s egyszer Torda mellett
nagy vereség érte. Futott a magyar sereg, futott maga a király is. Ott vágtattak a
Torda feletti hegyélen, elöl a magyarok, nyomukban mindenütt a vérszomjas kunok.
Hátrapillant Szent László, s hát látja, hogy a kunok annyira a nyomába értek, hogy
fejszéjükkel csaknem levághatják. Ekkor a király felsóhajt, és imával fordul az egek
Urához:
– Szabadíts meg, Uram, éretted harcoltam!
És íme, Isten meghallgatta imáját, csodát tett! Ahogy hajdan Mózesnak a
Veres-tengert kettéválasztotta, úgy repesztette ketté a hegyet Szent Lászlónak.
Rettenve rántották vissza lovukat a kunok, mert egy szempillantás alatt a király és
köztük toronymagasságú üreg tátongott.
A király lova patkójának helyét még évszázadok múltán is jól látták, és az arra
járóknak mindig mutogatták.


SZENT LÁSZLÓ FÜVE

– Erdélyi népmonda nyomán –

Hatalmas termetű volt Szent László király, egy fejjel kimagaslott vitézei közül.
Harcban olyan volt, mint a bátor oroszlán, békében meg olyan, mint a kegyes
pásztor. Egykor ezt énekelték róla:
Üdvöz légy, kegyelmes Szent László király, Magyarországnak édes oltalma, Szent
királyok közt drágalátos gyöngy, Csillagok között fényességes csillag.
Amikor a pestis, a döghalál pusztítani kezdett, az egész nép László királyhoz
futott, mindenki tőle várt segítséget. Mint a juhok a jó pásztorhoz, úgy tódultak a
király sátorához.
Szent László pedig Istenhez könyörgött, tőle várt segedelmet.
Isten egy éjszaka álmot küldött a királyra. Egy angyal jelent meg a szent király
előtt, és azt mondta neki:
– Vedd íjadat és tegzedet, menj ki sátrad elé, és minden célzás nélkül bocsásd el
nyílvessződet. A vessző megmutatja, mit kell tenned.
Amikor László király felébredt, hozatta íját és tegzét, kilépett sátrából, felhúzta íját,
aztán célzás nélkül elbocsátotta a nyílvesszőt.
A nyílvessző messze szállott, s ahol lehullt, egy genciána fűszálat átütött.
A genciána, a keresztesfű kenőcse mentette meg a népet a döghaláltól, s ezt
azóta is Szent László füvének nevezi a nép.


SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY CSODATÉTELEI


– Szent László legendája és jászó-döbrödi népmonda nyomán –

Szent László király uralkodása alatt történt, hogy az oroszok beütöttek
Magyarországra, sok falut, sok várost feldúltak, aztán a sok zsákmánnyal
hazaindultak.
A király mindjárt hadat kiáltott, nagy sereggel utánuk indult, de ahogy ment, vonult
a sok katonával, minden elesége elfogyott. Olyan kietlen pusztaságon jártak, ahol
még egy eleven lelket sem láthattak, nemhogy ennivalót kaphattak volna.
Amikor a szent király látta, hogy éheznek a katonák, egy szót sem szólott, hanem
szép csendesen elvonult, térdre esett, úgy könyörgött az Úristenhez. Azt mondta:
– Én Uram teremtőm, amiképpen régen Izrael népét a pusztában mennyei
kenyérrel megelégítetted, akképpen a szegény keresztény népet se engedd éhen
meghalni.
Amikor Szent László az imádság után felemelkedett, hát egy sereg szarvas, őz
meg bivaly vonult szeme előtt a tábor felé.
Bezzeg elcsodálkoztak a katonák is, amikor a nagy sereg állat szelíden eljött
közéjük. Mindjárt hálát adtak ezért az Úristennek, de a szent királynak is, aki miatt
ezt az irgalmasságot érdemelték.
Máskor Jászó-Döbröd község mellett vonult a sereg, ott meg epesztő szomjúság
kínozta a katonákat. Akkora volt a szomjúságuk, hogy kínjukban kiáltozni kezdtek.
Ezt a kiáltozást meghallja a tatárok vezére is, és kérdi nagy gúnyosan László
királytól:
– Hallod-e, király, ugyan miért bőgnek ennyire a katonáid?
– Mert veled akarnak megütközni – felelte Szent László király.
De mielőtt ütközetre került volna sor, a szent király Istenhez fohászkodott, hogy
elepedt katonáit felüdíthesse.
Isten most is meghallgatta a könyörgést: íme, Szent László lova patkójának
nyomán víz buggyant ki, bőséges forrás fakadt.
Ez a forrás a katonákat felüdítette, s azóta is virágzik, vize soha el nem fogy, se ki
nem szárad. Ezt a forrást a nép ma is Szent László kútjának nevezi.


Szent László pénze

– Erdélyi népmonda nyomán –

Egyszer a kunok nagy sereggel megrohanták Kolozsvár falait, és már erősen
szorongatták a várost.
Amikor Szent László király ezt meghallotta, tüstént hadat kiáltott, és erős sereggel
megtámadta a kunokat.
Hullott a pogány, mint a fű a kaszás előtt, s aki tudott, lóhalálában menekült a
magyarok elől.
A magyarok pedig vágták, kegyetlenül aprították a menekülőket.
Ekkor a kunok vezére hirtelen kibontotta az iszákját, ki a tarisznyáját is, s mintha
magot vetne, a sok aranyat az üldöző magyarok elé borította. Erről példát vettek a
többi kunok is, csak úgy szórták az aranyat, hogy a magyarokat megállítsák, és
életüket megtartsák.
Jól számított a kun vezér!
Amikor a magyarok a sok kincset meglátták, egymás után leugráltak a lóról, és
kapkodták fel az aranyat. Megfeledkeztek a dicsőségről meg a kunok üldözéséről,
csak a kincsre gondoltak.
László király egy ideig biztatta a vitézeket, hogy folytassák az üldözést, de hiába,
mert a kincsvágy még a királyi szónál is hatalmasabb volt.
Ekkor a szent király Istenhez fordult segítségért:
– Uram, te segíts meg, éretted harcoltam!
És íme, csoda történt: Isten a sok aranyat, amit a kunok a földre szórtak, mind
kővé változtatta!
Azon a vidéken sokáig mutogatták az aranyból lett köveket, amiket a nép Szent
László pénzének nevezett.



2015. október 11., vasárnap

Röpdolgozat (szóelemek)


Röpdolgozat lehetséges kérdései (szóelemek)

Mi a szó?
Mi a szóelem?
Sorold fel a szóelemeket sorrendben!
Mi a szótő?
Sorold fel a toldalékokat sorrendben!
Mi a képző?
Mi a jel?
Mi a rag?
Melyik szóelem képes megváltoztatni egy szó szófaját?
Képző után következhet-e képző?
Jel után következhet-e képző?
Képző után következhet-e jel?
Rag után következhet-e rag?
Rag után következhet-e képző?
Hogy nevezzük az összetett szavak szóelemeit?

Röpdolgozat lehetséges feladatai (szóelemek)

Elemezd szóelemek szerint az alábbi szavakat, szószerkezeteket!

számítógépeztem
merészség
háztetőről
osztályteremben
birodalmi lépegető
fénykardokkal
gyűrűk ura
vakációnak
igazságot
szabadultam

2015. október 10., szombat

Botond

– A Képes Krónika nyomán –

Nemsokára újabb kalandra indultak a magyarok, betörtek Bolgáriába, majd
megrohanták és körülzárták Konstantinápoly városát.
Ekkor a görögök megállapodtak a magyarokkal, és egy vitézt, aki akkora volt, mint
egy óriás, kiküldtek birkózni.
Ez a görög egyszerre két magyarral akart megküzdeni, és azt mondta, hogy ha
mind a kettőt le nem győzi, akkor a görög császár a magyarok adófizetője lesz.
Ez módfelett bosszantotta a magyarokat, ezért kiszemeltek egy vitézt, aki
szembefordult a göröggel, és azt mondta neki:
– Én Botond vagyok, igaz magyar, s legkisebb a magyarok közül. Végy magad
mellé két görögöt, az egyik elszálló lelkedre ügyeljen, a másik holttestedet
eltemesse, mert egészen bizonyos, hogy a görög császár a magyarok adófizetője
lesz.
Ekkor a magyarok Apor nevű kapitánya, aki annak a seregnek parancsnoka volt,
azt parancsolta Botondnak, hogy induljon bárdjával a város kapuja ellen, és úgy
mutassa meg erejét.
Elment hát Botond az érckapuhoz, és egy hatalmas csapással akkora lyukat
vágott rajta, hogy azon a nyíláson egy ötéves gyerek ki és be kényelmesen
eljárhatott.
Amíg Botond ezt tette a görögök és a magyarok szeme láttára, a többiek
előkészítették a viadal helyét.
A város kapuja előtt egy kurta óráig tusakodtak egymással, végül Botond úgy
földhöz teremtette a görögöt, hogy az a lelkét nyomban kilehelte.
A görögök császára és a felesége, akik ott állottak a város bástyáján, ezt nagy
szégyennek tartották, ezért arcukat elfordították, és felsiettek a palotába.
De amikor a magyarok az adót követelték, amiért a küzdelem folyt, a görög
császár kinevette őket. Erre a magyarok felhagytak a város ostromlásával, és egész
Görögországot elpusztították. Sok aranyat, drágakövet és számtalan barmot
zsákmányoltak, és gazdagon megrakodva tértek vissza öveikhez.


Lehel kürtje

– A Képes Krónika nyomán –

I. Konrád császár uralkodása alatt történt, hogy a magyarok Németországot
erősen feldúlták.
De amikor Augsburg városához érkeztek, ott erős ellenállásra találtak, mert Ulrik
püspök és a sváb urak csapatai vitézül szembeszálltak velük. Pedig a magyarok ezt
a várost mindenképpen el akarták foglalni.
A város lakói pedig követeket küldtek a császárhoz, és megüzenték neki, hogy
erősen szorongatják őket a magyarok.
Konrád császár nem is váratott magára: nagy sereggel indult a város
felmentésére.
A magyarok pedig vigyázatlanok voltak, ezért a német és olasz hadsereg
váratlanul rohanta meg őket. Még menekülni se bírtak, mert a támadó seregek a
Lech folyónak szorították őket, az pedig az esőzések következtében erősen
megáradt.
A folyó partján az ellenség a magyarokat megszorította, egy részüket kegyetlenül
meggyilkolta, másokat pedig fogságba vetett.
Fogságba ejtették ezen a helyen Lehel és Bulcsú kapitányt is.
Mindjárt a császár elébe vezették őket.
A császár megkérdezte a vezérektől, ugyan miért olyan kegyetlenek a
keresztényekkel szemben.
Erre így feleltek:
– Mi vagyunk a magasságos istennek bosszúállása, ő küldött rátok ostorul.
A császár pedig így szólt:
– Válasszatok magatoknak olyan halált, amilyent akartok. Lehel így felelt neki:
– Hozzák ide a kürtömet, előbb megfúvom, aztán válaszolok. Odahozták a kürtjét,
ő pedig közelebb lépett a császárhoz,
mintha a kürt fúvására készülne, és a császárt a kürttel olyan erősen homlokon
vágta, hogy attól az egy csapástól a császár meghalt.
Lehel azt mondta:
– Előttem jársz, és szolgám leszel a másvilágon!
Ugyanis a szittyáknak az a hite, hogy akiket életük folyamán megölnek, azok a
másik világban nekik szolgálni tartoznak.






2015. október 5., hétfő

A fehér ló mondája

– A Képes Krónika nyomán –

Árpád vezér és nemesei hallottak Pannónia gazdagságáról, hogy legjobb folyó a
Duna, és jobb föld a világon sehol sincsen, ezért közös elhatározással elküldték egy
hírszerzőt, név szerint Kusidot, hogy az egész földet szemlélje meg, és a föld lakóit
kérdezze ki.
Amikor Kusid Magyarország közepébe eljött, és a Duna menti részekre leszállóit,
azt látta, hogy a táj kellemes, körös-körül a föld jó és termékeny, a folyó jó és füves –
mindez tetszett neki.
Ezután elment a tartomány fejedelméhez, aki Attila után ott uralkodott; a
fejedelmet Szvatopluknak hívták.
Kusid köszöntötte népe nevében, és az ügyet, amiért odament, előadta.
Amikor Szvatopluk a magyarok szándékát meghallotta, nagy örömmel
örvendezett, mert azt hitte, hogy ezek parasztok, akik azért jöttek, hogy az ő földjét
megműveljék. Örömében a követet kegyelmesen elbocsátotta.
Kusid pedig a Duna vizéből kulacsát megtöltötte, perje fűvel tömlőjét megrakta,
aztán a fekete földből rögöket vett fel, azzal az övéihez visszatért.
Amikor elmondotta mindazt, amit látott és hallott, és a kulacs vizet, a földet és a
füvet megmutatta, a magyarok nagy örömmel örvendeztek. Mindjárt felismerték,
hogy a föld igen jó, a víz édes, és a mező füve hasonlatos ahhoz, amit Kusid nekik
elbeszélt.
Ezután közös határozattal Kusidot a fejdelemhez visszaküldték, és Szvatopluk
fejedelemnek egy nagy fehér arabs paripát, arábiai arannyal aranyozott nyereggel,
aranyos fékkel a földért elküldöttek.
Amikor Szvatopluk fejedelem az ajándékot meglátta, még jobban megörült, mert
azt hitte, hogy ezt földjéért mint telepesek küldték.
Ekkor Kusid a fejedelemtől azt kérte, hogy földet, füvet és vizet adjon.
A fejedelem pedig mosolyogva így szólt:
– Legyen nekik ezért az ajándékért annyi, amennyit akarnak. Kusid pedig ezzel a
hírrel az övéihez visszatért.
Árpád vezér ezalatt a hét vezérrel Pannóniába bejött, de nem mint vendég,
hanem mint a föld jogos örököse és birtokosa.
Ekkor a magyarok egy másik követet küldtek Szvatoplukhoz, és ilyen üzenetet
bíztak rá:
– Árpád és vitézei neked azt mondják, hogy azon a földön, amelyet tőled
megvettek, tovább semmiképpen se maradj. A földedet lovon, a füvedet féken, a
vizedet nyergen megvették, és te szegénységed meg kapzsiságod miatt a földet, a
füvet és a vizet nekik átadtad.
Amikor a fejedelemnek ezt az üzenetet átadták, mosolyogva így szólt:
– Azt a lovat bunkósbottal agyonüssék, a féket a mezőre kivessék, az aranyos
nyerget a Duna vizébe hajítsák!
Erre a követ így szólt:
– És ebből, uram, a magyaroknak mi kára lesz? Ha a lovat megütteted, az ő
kutyáiknak adsz eleséget, ha a féket a fűbe kiveted, az ő embereik, akik a füvet
kaszálják, az aranyát megtalálják; ha pedig a nyerget a Dunába hajítod, halászaik az
aranyos nyerget a partra kiteszik és hazaviszik. Ha a föld, a fű és a víz az övék,
akkor minden az övék!
Amikor ezt a fejedelem meghallotta, gyorsan sereget gyűjtött, mert félt a
magyaroktól. Szövetségeseitől is segítséget kért, majd a csapatokat egyesítette, és a
magyarok elé vonult.
A magyarok eközben a Duna mellé érkeztek, és egy gyönyörű mezőn
hajnalhasadtával csatát kezdtek. Az Úr segedelme velük volt: színük elől Szvatopluk
fejedelem futásnak eredt.
A magyarok egészen a Dunáig üldözték. Ott Szvatopluk ijedtében a folyóba
beleugratott, és a sebes vízbe belefulladt.


2015. szeptember 29., kedd

A szóelemek

A szó fogalma

A szó beszédünk legkisebb önállóan értelmes része. (A toldalékok bár értelmesek, nem önállóak, mindig szavakhoz kapcsolódnak.)

Az elem fogalma = alkotórész

A szóelemek: 

A szavakat (szó)elemekből állítjuk össze. (Éppen úgy, mint a Legót.) Szóelemek alatt a szavak alkotórészeit értjük.
(A szóelemet tudományosan – latinul – morfémának nevezzük. Lehet tőmorféma és toldalékmorféma.)

A szóelemek típusai

Szótő:  

Az a szóelem, amelyhez a toldalékokat kapcsoljuk.

Toldalékok: képző, jel, rag

Képző: 
• A toldalékok közül elsőként követ(het)i a szótövet. Nem zárja le a szóalakot. Több képző is állhat egymás mellett.

Pl.: vad + -ász + -at = vad/ász/at; vagy: ér + -tt + -ség + -i = ér/(e)tt/ség/i (3 képző egymás után!)

• Megváltoztatja a szó jelentését.
Pl.: vad + -ász = vad/ász. (Nem mindegy, hogy te lősz, vagy téged lőnek!)

• Gyakran megváltoztatja a szó szófaját is.
Pl.: vadász + -nak = vad/ász/nak (Főnévből igét képeztünk. Pl. Az urak vadásznak az erdőben.)

Jel:

• Módosítja a szó jelentését. (A szófajt nem változtatja meg.)
Pl.: vad + -k = vad/(a)k (Értsd: vadállatok)

• A képző és a rag között áll. Több jel is állhat egymás mellett. Nem zárja le a szóalakot.
Pl.: vizes + -bb + -k = víz/(e)s/(e)bb/(e)k

Rag:

• A szó végén helyezkedik el, nem követheti semmilyen más szóelem, azaz lezárja a szót, amit tovább nem lehet toldalékolni.

• Meghatározza a szó mondatbeli szerepét, összefűzi a szavakat.

• Nem változtatja meg a szó szófaját.
Pl.: vad + -ra = vad/ra; számítógép + -hez = szám/ít/ó/gép/hez

A toldalékok kapcsolódási sorrendje:

SZÓTŐ + képző(k) + jel(ek) + rag

Szóelemek az összetett szavakban (előtag, utótag)

     előtag utótag      toldalékok
szám + -ít + -ó    +  gép      +   -(e)k + hez
szótő + k   + k     +  szótő    +      j     + r

A vérszerződés

– Anonymus krónikája nyomán –

Az Úr születésének 819. esztendejében Ügyek, aki Mágóg király nemzetségéből
származott, és Szittyaország nemes vezére volt, feleségül vette Önedbelia vezér
Emes nevű lányát. Ettől fia született, akit Álmosnak neveztek el.
Álmos csodálatos esemény miatt kapta a nevét: amikor anyja a gyermekét várta,
álmában egy turulmadarat látott, amely mintegy rászállva megtermékenyítette. És
úgy tűnt neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak,
de nem a saját földjükön sokasodnak el.
Minthogy az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és a
fiú születését álom jósolta meg, azért nevezték őt Álmosnak.
Álmos pedig szép, barna arcú, fekete szemű, magas és karcsú termetű ifjúvá
serdült. Jóakaratú, bőkezű, bölcs és bátor katona lett belőle. Amikor pedig az érett
kort elérte, hatalmasabb és bölcsebb volt Szittyaország minden vezérénél, ezért az
ország minden dolgát abban az időben az ő tanácsai szerint intézték.
Amikor Álmos vezér érett ifjúvá serdült, feleségül vette egy nemes vezér lányát.
Ettől született Árpád nevű fia, akit magával vitt Pannóniába.
Mert Szittyaország földje annyira megtelt az ott született nép sokaságával, hogy
az a föld a népet már sem táplálni, sem befogadni nem bírta.
Ezért a hét fejedelmi személy, akit mind a mai napig hétmagyarnak neveznek,
nem tűrhette a hely szűkösségét, tehát elhatározta, hogy szülőföldjét elhagyja, és
olyan földet foglal magának, melyen laknia lehet. Ekkor kiválasztották Pannónia
földjét, mert azt hallották a szállongó hírekből, hogy az a föld Attila királyé volt,
akinek ivadékából Álmos vezér, Árpád atyja származott.
Ekkor a hét fejedelmi személy közös és igaz értelemmel belátta, hogy a
megkezdett útnak végére csak úgy járhat, ha vezér és parancsoló lesz fölötte. Ezért
szabad akaratból, közös elhatározással megválasztották vezérül maguknak, sőt fiaik
fiainak is az utolsó nemzedékig Álmost és azokat, akik nemzetségéből származnak.
Akkor közös akarattal Álmos vezérnek azt mondták:
– A mai naptól fogva téged vezérnek és parancsolónak választunk, és amerre
szerencséd vezet, oda téged követünk.
Ezután a hét fejedelmi személy – pogány szokás szerint – Álmos vezérért saját
vérét egy edénybe csorgatta, és így tett esküvést. És ámbár pogányok voltak, mégis
azt a hitet, amelyet akkor esküjükre tettek, egészen halálukig megtartották.
Az eskü első szakasza így hangzott:
– Ameddig életünk tart, sőt utódaink életének fogytáig mindig Álmos vezér
ivadéka lesz a vezérünk.
Az eskü második szakasza így hangzott:
– Ami jószágot közösen szerzünk, mindenkinek része legyen abban.
Az eskü harmadik szakasza így hangzott:
– Azok a fejedelmi személyek, akik szabad akaratukból Álmost vezérnek
választották, soha a vezér tanácsából ki ne maradjanak.
Az eskü negyedik szakasza így hangzott:
– Ha valaki az utódok közül a vezér személyéhez hűtelen lenne, és viszályt
keltene a vezér és rokonai között, annak úgy hulljon a vére, ahogy a miénk hullott,
amikor Álmossal vérszerződést kötöttünk.
Az eskü ötödik szakasza így hangzott:
– Hogyha valaki az utódok közül a vérszerződést megszegné, azt örök átok sújtsa.


Csörsz árka

Népmonda nyomán

Réges-régen, még a magyarok honfoglalása előtt, amikor Pannónia földjén a longobárdok éltek, a nép felett Rád király uralkodott. Ez a király valóságos óriás volt, rettegett tőle mindenki. De Frigyes király erős sereggel mégis megtámadta, s ekkor Rád is fegyverbe szólította a népet. Üzent szövetségesének, Csörsz avar királynak is, hogy nagy bajában segítse meg. El is jött Csörsz király minden hadával, és együtt úgy megverték Frigyes király seregét, hogy még hírmondó sem maradt belőle.
Amikor a csatának vége lett, Rád király nagy lakomát rendezett királyi palotájában. Patakokban folyt ott a bor, s akkora volt a jókedv, hogy még a sánta is táncra kerekedett. Egyedül Csörsz király nem táncolt, egyre csak a szép Délibábot, Rád király csodaszép lányát nézte. Hiszen nézhette is, mert olyan szépet még életében nem látott. Addig-addig nézte a szép lányt, míg egyszer azt mondta a királynak:
– Országodat, népedet a pusztulástól megmentettem, mármost add nekem a lányodat, feleségül kérem.
– Legyen a tiéd, de csak úgy adom, ha vizén viszed haza.
Megértette a szót az avar király, hogyne értette volna. Mindjárt hozzáfogott egész népével: folyómedret ástak, hogy vizén vigyék haza az új asszonyt. Folyt a munka éjjel-nappal, mélyítették a medret, ásták az árkot. Amint javában dolgoztak, egyszer csak nagy vihar kerekedett. Csapkodott az istennyila, s hát egyszerre az ég tüzes villáma leütötte lováról Csörsz királyt. Az avarok királya abban a helyben meghalt.
A munkát mindjárt abbahagyták, de emlékét őrzi Ároktő község a Tisza füzes partján, őrzi Árokszállás, amely az árok végénél épült, ahol a nép megszállt. Az árok ma is az avar király nevét viseli, Csörsz árkának hívják.


2015. szeptember 27., vasárnap

Attila fiai

– Kézai Simon krónikája és egy székelyföldi népmonda nyomán –

Amikor Attila meghalt, a nyugati népek még jobban reszkettek, mert a fiaitól
kezdtek félni. Mert Attilának annyi fia volt, hogy mint egy népet, meg se lehetett őket
számlálni. Mindenki azt hitte, hogy utána az egyik fia fog uralkodni.
De a ravasz német fejedelmek, különösen Veronai Detre és társai addig
ármánykodtak, míg Attila fiait egymás ellen fordították.
A német fejedelmek Aladár pártjára álltak, mert ő Krimhilda német
fejedelemasszonytól származott.
A hunok Csabát pártolták, aki a görög császár leányának fia volt.
Mind a két fiú uralkodni kezdett: végül a kard döntött köztük.
Az első ütközetben Csaba győzött.
Ekkor Aladár nagy sereget gyűjtött, és Csaba népét Szikambria közelében
megtámadta.
Két álló hétig folyt a küzdelem. Végül Csaba seregét úgy legyőzték és szétszórták,
hogy Attila fiaiból és a hunokból csak nagyon kevesen maradtak meg.
De ebben a csatában, amelyet a hunok Krimhilda csatájának neveztek, rengeteg
német vér is elfolyt. Ha a németek nem szégyellnék, és őszintén szólnának róla,
elmondhatnák, hogy a Dunából több napon át sem ember, sem állat vizet nem
ihatott, mert a folyó Szikambriától egészen Potenciána városáig kiáradt a vértől.
Csaba vezér elmenekült a csatából, és tizenötezer hun vitézzel Görögországba
vonult. De nem maradt ott sokáig, hanem visszatért rokonaihoz, atyjának népéhez
Szittyaországba.
Ezenfelül megmaradt még háromezer hun, akik Csigle mezején telepedtek le. De
annyira féltek a nyugati népek bosszújától, hogy attól fogva magukat nem hunoknak,
hanem székelyeknek nevezték, és az ország keleti részére költöztek.
A székelyek a hunok utódai, bár származásuk, idegennel nem kevert vérük,
szigorú szokásaik és földjeik tekintetében nagyon eltérnek a magyaroktól. A
székelyek még nem felejtették el a szittya betűket, hanem botokra felvésve ezeket
szívesen használják.
Telt-múlt az idő, sírba szállottak a hun vitézek, és már az unokáik hordták a
fegyvert, amikor a szomszédos népek nagy sereggel támadtak a székelyekre. Késő
éjszakáig folyt a harc, és már-már elveszett a székelység, amikor csoda történt. Az
égboltozat Tejútján, amelyet azóta Hadak Útjának neveznek, egy lovascsapat jelent
meg. A csapat élén Csaba királyfi vágtatott, aki a holtak szellemét új csatára vezette.
Az égből leszállt csapat az ellenséget elsöpörte, aztán a Hadak Útján némán
visszatért a magas égbe.
A székelyek pedig híven őrizték az erdélyi határt. Amikor meghallották, hogy a
magyarok Szittyaországból elindultak, és Pannóniában akarnak letelepedni, nagy
örömmel elébük siettek. A találkozásnak a magyarok is megörültek, és Erdély
őrzését a székelyekre bízták.


Isten kardja

– Jordanes krónikája és egy debreceni népmonda nyomán –

Volt a szittya királyoknak egy csodálatos, nagy erejű kardjuk, amelyet azért kaptak
az istentől, hogy azzal minden népet legyőzzenek.
Ez az ősi kard elveszett, de híre fennmaradt a szittya vitézek között. Az öregek
mindig mondták, mondogatták:
– Keressétek, kutassátok, mert az lesz a világ ura, aki isten kardját megtalálja!
Hiszen keresték is, kutatták is, de isten kardját senki meg nem találhatta.
Isten kardjának hírét Attila is hallotta, hogyne hallotta volna. Az édesanyja
elbeszélte neki, hogy egykor azt álmodta: csodálatos fiúgyermeket fog szülni.
Álmában megjelent előtte ez a fiú, és egy fényes kardot kötött a derekára. Lángolt,
sugárzott az a kard, mert isten hajította le, és éppen az ő fiának szánta.
Ebből az álomlátásból Attila megértette, hogy isten kardját ő köti a derekára, ő
lesz isten ostora, aki minden népet meghódít.
Gyermekkorától fogva várta, egyre várta Attila a kard érkezését.
Nem is várta hiába.
Történt egyszer, hogy az egyik hun pásztor észrevette: sántái, erősen sántít az
egyik tinója. Megnézi a lábát, s hát véres seb van rajta. Ugyan mi sérthette meg?
Ahogy körülpillant, fényes lángnyelv villan fel előtte, s hát egy kard áll ki a földből,
abból csapnak ki a lángok!
Odamerészkedik, kihúzza a kardot a földből, és futva fut vele Attila királyhoz.
– Ezt a csodakardot a mezőn találtam, úgy gondolom, téged illet!
Attila mindjárt megismerte isten kardját. Megmarkolta, suhintott vele a világ négy
tája felé, és azt mondta:
– Isten kardjával a föld minden népét megbüntetem!


2015. szeptember 23., szerda

Nyelvtan ismétlő témazáró lehetséges kérdései (hangtan, helyesírási alapelvek)

1. Mi a hang?
2. Mi a beszédhang?
3. Sorold fel sorrendben a hangképző szerveket!
4. Sorold fel a mély magánhangzókat!
5. Sorold fel az ajakkerekítéses magánhangzókat!
6. Sorold fel az ajakkerekítéses mély magánhangzókat!
7. Mi jellemzi a magánhangzókat?
8. Mi jellemzi a mássalhangzókat?
9. Sorold fel az ajakhangokat!
10. Sorold fel az ínyhangokat!
11. Mi a hangrend?
12. Mi az illeszkedés?
13. Sorold fel a mássalhangzó-törvényszerűségeket!
14. Melyik magánhangzó-törvényszerűség érvényesül a következő szavakban?
        (Mindegyikben ugyanaz!)
négyhez, öthöz, hathoz
15. Mi az összeolvadás?
16. Sorold fel a hasonulás fajtáit!
17. Hányféle lehet a részleges hasonulás?
18. Milyen mássalhangzó-törvényszerűségek érvényesülnek a következő szavakban?
        szánj
        teljes
        szelídítselek
        egésszel
        törött teknő
19. Milyen mássalhangzó-törvényszerűségek érvényesülnek a következő szavakban?
        azonban
        angyal
        jobbra
        hagyjuk
        kardjuk
20. Írj példát írásban jelölt teljes hasonulásra!
21. Írj példát írásban nem jelölt teljes hasonulásra!
22. Mi az ábécé?
23. A betűrendbe soroláskor mit nem veszünk (például) figyelembe?
24. Sorold fel helyesírásunk alapelveit!
25. Helyesírásunk melyik alapelve érvényesül a következő szavakban?
        király
        Batthyány
        meggy
        cselédje
        teknő

2015. szeptember 18., péntek

A csodaszarvas

– Jordanes és Kézai Simon krónikája nyomán –

Történt egyszer, hogy Hunor és Magyar vadászat közben messze elkalandoztak, és már a Meotisz mocsarai között bolyongtak. Ekkor hirtelen egy nőstény szarvas bukkant fel előttük, ők pedig mindjárt üldözőbe vették. Futott a szarvas, majd nagy hirtelen nyom nélkül elenyészett a vadászok szeme elől. Sokáig keresték, de sehogy sem tudták megtalálni.Ahogy a szarvast keresték, az egész mocsaras helyet bejárták, és barmok legeltetésére nagyon alkalmasnak találták.
Ezután atyjukhoz visszatértek, tőle engedélyt kértek, és amint ezt megkapták,minden jószágukkal a meotiszi mocsarak közé költöztek.
Meotisz tartománya határos Perzsiával. Mindenfelől tenger veszi körül, egy nagyon keskeny gázlót kivéve. Folyói egyáltalán nincsenek, de füvekben, fákban, madarakban, halakban és vadállatokban bővelkedik. Nehéz oda a bejutás meg a kijárás is. Hunor és Magyar népe a meotiszi mocsarak közé behatolt, és öt éven át onnan ki sem mozdult.
A hatodik évben elindultak, és a pusztában véletlenül rábukkantak Belár király fiainak feleségeire, akik férjük nélkül sátrakban tanyáztak. Amikor rájuk bukkantak, éppen a kürt ünnepét ülték: a zene hangjára táncot jártak. Ekkor őket elfogták, és minden jószágukkal együtt magukkal ragadták a meotiszi mocsarakba. Az alánok fejedelmének, Dulának két lányát is elfogták, az egyiket Hunor, a másikat Magyar vette feleségül. Az összes hunok és magyarok ezektől az asszonyoktól származnak.




2015. szeptember 13., vasárnap

A népmesék jellemzői


(vázlat)

1. Beszédfordulatok, kifejezések:
   - mesekezdés
   - mesezárás
   - köszöntés
   - mesei számok

2. Ismétlődések, fokozás

3. Idő, helyszínek gyakran nem valóságosak

4. Szereplők:
   Jók: főhős(ök), segítők
    Gonoszak: akadályozók

5. Cselekmény: jók és gonoszak harca (próbatételek)

6. Csodálatos, varázslatos elemek

7. Mindig jó a vége.

Mítosz, mitológia


A mese


2015. szeptember 9., szerda

A mese (ismétlés – vázlat)

Mese: kitalált, szórakoztató és tanulságos történet, melyben a jó rendszerint elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig meglakol.

Fajtái:

I.  Eredet szerint:
népmese: szájról szájra terjed, szerzője ismeretlen, változatokban létezik, a nép vágyait fejezi ki
műmese: ismert szerző, változatlan szöveg

II.   Tartalom szerint:
reális mese: nincsen benne csodás elem
tündérmese: csodálatos szereplők, helyszínek, események
hősmese: egy hős küzdelmét ábrázolja      
csalimese: rövid, becsapós mese
tréfás mese: általában ostoba emberekről szóló humoros, nevettető történet
bolondmese, hazugságmese: képtelenségeket állító nevettető mese
láncmese: újabb és újabb feltételekkel bővülő láncszerű történet
állatmese (fabula): tanító célzatú mese, szereplői legtöbbször emberi tulajdonságokkal bíró állatok

III. Forma szerint:
prózában költött, írt mese
verses mese