2017. április 18., kedd

Ágnes asszony


ÁGNES ASSZONY

Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
"Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet."
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol a férjed?
"Csillagom, hisz ottbenn alszik!
Ne menjünk be, mert fölébred."
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Jön a hajdu: Ágnes asszony,
A tömlöcbe gyere mostan.
"Jaj, galambom, hogy' mehetnék,
Míg e foltot ki nem mostam!"
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mély a börtön: egy sugár-szál
Odaférni alig képes;
Egy sugár a börtön napja,
Éje pedig rémtül népes.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Szegény Ágnes naphosszanta
Néz e kis világgal szembe,
Néz merően, - a sugárka
Mind belefér egy fél szembe.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mert, alighogy félre fordul,
Rémek tánca van körűle;
Ha ez a kis fény nem volna,
Úgy gondolja: megőrülne.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Ím azonban, időtelve,
Börtönének zárja nyílik:
Ágnes a törvény előtt
Megáll szépen, ahogy illik.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Öltözetjét rendbe hozza,
Kendőjére fordít gondot,
Szöghaját is megsimítja
Nehogy azt higgyék: megbomlott.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Hogy belép, a zöld asztalnál
Tisztes őszek ülnek sorra;
Szánalommal néznek ő rá,
Egy se mérges, vagy mogorva.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Fiam, Ágnes, mit miveltél?
Szörnyü a bűn, terhes a vád;
Ki a tettet végrehajtá
Szeretőd ím maga vall rád."
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Ő bitón fog veszni holnap,
Ő, ki férjedet megölte;
Holtig vizen és kenyéren
Raboskodva bünhödöl te."
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Körültekint Ágnes asszony,
Meggyőződni ép eszérül;
Hallja a hangot, érti a szót,
S míg azt érti: "meg nem őrül."
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

De amit férjéről mondtak
A szó oly visszásan tetszik;
Az világos csak, hogy őt
Haza többé nem eresztik.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Nosza sírni, kezd zokogni,
Sűrü záporkönnye folyván:
Liliomról pergő harmat,
Hulló vizgyöngy hattyu tollán.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Méltóságos nagy uraim!
Nézzen Istent kegyelmetek:
Sürgetős munkám van otthon,
Fogva én itt nem űlhetek."
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Mocsok esett lepedőmön,
Ki kell a vérfoltot vennem!
Jaj, ha e szenny ott maradna,
Hová kéne akkor lennem!"
     Oh! irgalom atyja ne hagyj el.

Összenéz a bölcs törvényszék
Hallatára ily panasznak.
Csendesség van. Hallgat a száj,
Csupán a szemek szavaznak.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

"Eredj haza, szegény asszony!
Mosd fehérre mocskos lepled;
Eredj haza, Isten adjon
Erőt ahhoz és kegyelmet."
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el

Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Virradattól késő estig
Áll a vízben, széke mellett:
Hab zilálja rezgő árnyát,
Haja fürtét kósza szellet.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Holdvilágos éjjelenkint,
Mikor a víz fodra csillog,
Maradozó csattanással,
Fehér sulyka messze villog.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

És ez így megy évrül-évre;
Télen-nyáron, szünet nélkül;
Harmat-arca hő napon ég,
Gyönge térde fagyban kékül.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Őszbe fordul a zilált haj,
Már nem holló, nem is ében;
Torz-alakú ránc verődik
Szanaszét a síma képen.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

S Ágnes asszony a patakban
Régi rongyát mossa, mossa -
Fehér leple foszlányait
A szilaj hab elkapdossa.
     Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

(1853)

Tetemre hívás (modern feldolgozás)


TETEMRE HÍVÁS

A radványi sötét erdőben
Halva találták Bárczi Benőt.
Hosszu hegyes tőr ifju szivében;
„Ime, bizonyság Isten előtt:
Gyilkos erőszak ölte meg őt!”

Kastélyába vitette föl atyja,
Ott letevék a hűs palotán;
Ki se terítteti, meg se mosatja:
Vérben, ahogy volt, nap nap után
Hever egyszerű ravatalán.

Állata őrzeni négy alabárdost:
„Lélek ez ajtón se be, se ki!...”
„Hátha az anyja, szép huga már most
Jönne siratni?” - „Vissza! neki;
Jaj, ki parancsom, élve, szegi!”

Fojtva, teremről rejti teremre
Halk zokogását asszonyi bú. -
Maga, pecséttel, „hívja tetemre”,
Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú:
Legyen a seb vérzése tanú.

A palotát fedi fekete posztó,
Déli verőn sem süt oda nap;
Áll a tetemnél tiszti pörosztó,
Gyertya, feszűlet, kánoni pap:
Sárga viaszfényt nyughelye kap.

„Jöjjenek ellenségi, ha voltak!”
Jő, kit az apja rendre nevez;
Hiába! nem indul sebe a holtnak
Állva fejénél az, vagy emez:
„Gyilkosa hát nem ez... újra nem ez.”

„Hát ki?...” riad fel Bárczi sötéten,
„Boszulatlan nem foly ez ösi vér;
Ide a gyilkost!... bárha pecsétem
Váddal az önnön szívemig ér:
Mindenki gyanús nekem, aki él!”

„Jöjjenek úgy hát ifju baráti!”
Sorra belépdel sok dalia:
Fáj nekik a hőst véribe’ látni,
S nem harc mezején elomlania.
Erre se vérzik Bárczi fia.

„Jöjjön az udvar! apraja, nagyja...
Jöjjön elő Bárc, a falu, mind!”
Megkönyezetlen senki se hagyja,
Kedves urára szánva tekint.
Nem fakad a seb könnyre megint.

„Jöjjön az anyja! hajadon húga!”
Künn a leány, már messze, sikolt;
Anyja reárogy, öleli búgva:
Mindre nem érez semmit a holt:
Marad a tört vér - fekete folt.

„Jöjjön utolszor szép szeretője,
Titkos arája, Kund Abigél!”
Jő; - szeme villan s tapad a tőrre;
Arca szobor lett, lába gyökér.
- Sebből pirosan buzog a vér.

Könnye se perdűl, jajja se hallik,
Csak odakap, hol fészkel az agy:
Iszonyu az, mi oda nyilallik!...
Döbbenet által a szív ere fagy:
„Lyányom, ez ifjú gyilkosa vagy!”

Kétszeri mondást - mint lebüvölten -
Hallgat el, aztán így rebegi:
„Bárczi Benőt én meg nem öltem,
Tanum az Ég, s minden seregi!
Hanem e tőrt én adtam neki.

„Bírta szivem’ már hű szerelemre, -
Tudhatta, közöttünk nem vala gát:
Unszola mégis szóval „igenre”,
Mert ha nem: ő kivégzi magát.
Enyelegve adám a tőrt: nosza hát!”

S vadul a sebből a tőrt kiragadja,
Szeme szokatlan lángot lövell,
Kacag és sír, s fennvillogtatja
S vércse-visongással rohan el.
Vetni kezet rá senki se mer.

Odakinn lefut a nyilt utca során,
Táncolni, dalolni se szégyell;
Dala víg: „Egyszer volt egy leány,
Ki csak úgy játszott a legénnyel,
Mint macska szokott az egérrel!”

(1877. október 27.)

Arany János – életrajzi vázlat

Élete és munkássága

1. Született: 1817., Nagyszalonta. Szülei: Arany György, Megyeri Sára.
2. Tanulmányai: debreceni kollégium. Segédtanító, vándorszínész.
3. Nagyszalonta: tanító, majd aljegyző.
4. Felesége: Ercsey Julianna, gyermekeik: Juliska, László.
5. 1846. Kisfaludy Társaság pályázata: Toldi (irodalmi siker, Petőfi barátsága, Toldi-trilógia)
6. 1848-49. Nemzetőr, fogalmazó, állását elveszti (hazafias, forradalmi versek)
7. 1851. Nagykőrös: gimnáziumi tanár (balladák)
8. 1860. Pest: Kisfaludy Társaság igazgatója, Koszorú szerkesztője. (Hun mondakör, Buda halála)
9. 1865-tõl az MTA titkára, késõbb fõtitkára. (Shakespeare-fordítások, Őszikék)
10. Meghalt: 1882. Nemzeti sírkert

2017. február 26., vasárnap

Jókai élete

Jókai Mór
(életrajzi vázlat)

1. Szül.: 1825. Révkomárom. Apja,Ásvai Jókay József elszegényedett nemes, ügyvéd, édesanyja Pulay Mária
2. Iskolái: Komárom. Pozsony, Pápa, Kecskemét. Pest: ügyvédi gyakorlat
3. 1844-ben, első regényének (Hétköznapok) sikere: írói karrier kezdete
4. 1846. Tízek Társasága: Életképek
5. 1848-49. 12 pont, Habsburg-ellenes írások, újságírói tevékenység. Laborfalvi Róza
6. A szabadságharc után bujkál, komáromi menlevél
7. 1850 után: sikeres regényíró, újságíró és újságszerkesztő (Vasárnapi Újság, Üstökös, Hon) hatalmas népszerűség. MTA és Kisfaludy Társaság tagja, Petőfi Társaság alapítója és első elnöke, országgyűlési képviselő
8. 1894-ben Jókai Mór ötvenéves írói jubileum: ünnepségek, százkötetes díszkiadás, MTA díszdoktora
9. 1896: Laborfalvi Róza halála, 1899: házassága Nagy Bellával
10. 1904.: halála. ,,Aludni akarok,,. Életének 80. évében hunyt el tüdőgyulladásban.

Fontosabb művei:

Erdély aranykora, Török világ Magyarországon, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, A kőszívű ember fiai, Fekete gyémántok, Eppur si muove. És mégis mozog a föld!

(A vastagon szedett adatok és szöveg mindenképpen megtanulandó!)


Olvasónaplók, tartalmi összefoglalók a Kőszívűhöz

Sulinet

http://www.koszivuemberfiai.freeiz.com

http://klett.hu/download/kotelezok_olv_roviden_felsosoknek.pdf

Olvasónapló 1

Olvasónapló 2


2017. február 22., szerda

Honismereti verseny

A nemzetiségi napon az "Ezek megőrültek" (7. a - fiúk), a Tészta társulat (8. a) és a Schwäbische Kalben (8. a) csapata holtversenyben továbbjutott a "Fogarasy-Fetter Mihály honismereti verseny" elődöntőjébe, ami várhatóan március végén kerül megrendezésre.
Az elődöntő győztes csapata továbbjut majd a középdöntőbe, ahol már egyénileg mérettetnek meg arról, mennyire ismerik Pilisvörösvár történetét és néprajzát.
A csapatok Fogarasy-Fetter Mihály: Pilisvörösvár története és néprajza c. könyvéből készülhetnek fel. A versenyen azonban semmilyen segédeszközt nem használhatnak.
A könyv interneten is elérhető az alábbi címen:
Pilisvörösvár története és néprajza
Jó felkészülést kívánok!

F. A.

2017. január 30., hétfő

A tollbamondás szövege

A reformkori Magyarország


A reformkori Magyarországon felpezsdült a kulturális élet. Nagy számban jelentek meg költőink és íróink alkotásai. 1819-ben készült el Katona József Bánk bánja. 1823-ban Kölcsey Ferenc megírta a Himnuszt. 1836-ban megszületett Vörösmarty tollából a Szózat. Megerősödött a nemzeti öntudat. Az emberek magyar ruhákban jártak. Az urak magyar zenét hallgattak. Tudósok kutatták népünk történetét. A távoli Keleten Kőrösi Csoma Sándor a magyarok őshazáját kereste. Széchenyi István az 1825-ös pozsonyi országgyűlésen felajánlotta birtokainak egyévi jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Az Akadémia 1830-ban meg is kezdte működését. 1837-ben nyílt meg a Pesti Magyar Színház. Megalakult a Kisfaludy Társaság a nyelv művelésére. 1844-ben hivatalossá vált a magyar nyelv.