Irodalomelmélet

Az időmértékes verselés

Az időmértékes versek ritmusát a rövid és hosszú szótagok szabályos váltakozása adja.

Akkor beszélünk rövid szótagról, ha egy szótag rövid magánhangzót tartalmaz, vagy a rövid magánhangzó egy mássalhangzóval áll együtt.
Hosszú szótagról akkor beszélünk, ha egy szótag hosszú magánhangzót tartalmaz, vagy egy rövid magánhangzó után két vagy több mássalhangzó áll.
A névelők és néhány kötőszó, valamint a szavak utolsó szótagjai értelmezhetők hosszú és rövid szótagnak is, ha ezt a vers strófaszerkezete megkívánja.
Az időmértékes verselés alapegysége a versláb, melynek mértékegysége a mora. Egy rövid szótag 1 mora, egy hosszú szótag 2 mora értékű. Ennek megfelelően megkülönböztethetünk 2, 3 sőt 4 morás verslábakat.

A leggyakoribb verslábak (ütemek)

Jambus (szökő): egy rövid, egy hosszú szótag U —  (ti-tá)
Trocheus (lejti): egy hosszú, egy rövid szótag — U (tá-ti)
Anapesztus: két rövid, egy hosszú szótag U U — (ti-ti-tá)
Daktilus: egy hosszú, két rövid szótag — U U (tá-ti-ti)
Spondeus: két hosszú szótag — — (tá-tá)

Disztichon 

Egy hexameterből és egy pentameterből álló versforma.
(Az epigramma néhány disztichonból áll.)

Hexameter

Hat verslábból álló sor. A görög és római verselés fő eleme. A verslábak daktilusok vagy spondeusok, az utolsó előtti mindig daktilus, az utolsó trocheus, vagy spondeus.

Pentameter 

Neve szerint öt, de valójában hat (négy teljes, és két fél) verslábból álló verssor, amelyben a harmadik és hatodik csonka. Önálló sorként ritka, de az ókori görög költészetben gyakori a disztichonok második soraként.

Például:

— —   |   —    —   | —  —   | —UU|—UU  |— U|
Itt nyugszunk. Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: (hexameter)

—   U  U | —  U U| —|| —  U  U | —UU |—|
megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. (pentameter)

Az eredeti vers így hangzik:

Hó kszein’, angelein Lakedaimonioisz, hoti téde
keimetha, toisz koinón rémaszi peithomenoi

Az epikai (és drámai) művek jellemző szerkezete

I. Előkészítés (expozíció)

– az író megismertet az előzményekkel, a főbb szereplőkkel, és bemutatja a kiinduló helyzetet

II. Bonyodalom (konfliktus)

– konfliktus = összeütközés, ellentét, nézeteltérés
– a cselekmény elindítója, mozgatója
–  ellentét a hős és környezete vagy az egyes szereplők között
– az ellentétes indulatok gyakran a hős lelkében csapnak össze (Toldi, Hamlet)
– gyakran valódi összeütközést jelent (párbaj, harc, gyilkosság)

III. A cselekmény kibontakozása

– több szálon (szereplők, helyszínek, időpontok) is futhat (pl. regényekben)
– epizódok és leírások lassíthatják, késleltethetik a végkifejletet

IV. Tetőpont

– a legizgalmasabb, legkiélezettebb, legválságosabb jelenet, helyzet, esemény, amikor a főszereplők sorsa eldől

V. Megoldás

– a szereplők sorsa rendeződik,
– a konfliktus megszűnik vagy feloldódik
(műfaj szerint, pl.: mese, komédia, tragédia stb.)



Költői eszközök

Költői képek (a szemléletesség eszközei):

– Költői jelzők (rendhagyó minőségjelző)
– Megszemélyesítés (élettelen dolog élők tulajdonságával, képességével való felruházása)
– Hasonlat (közös tul. alapján összehasonlítás)
– Metafora (közös tul. alapján azonosítás)
– Szinesztézia (érzetcsere)
– Metonímia (rész-egész cseréje)

Összetett költői képek:

– Allegória (hosszabb részleten végigvezetett hasonlat vagy metafora)
– Szimbólum (önkényes jelképhasználat)

Stíluseszközök (a stílus élénkségének eszközei):

˜– Költői kérdés
– Felkiáltás
– Megszólítás
– Felszólítás

Szerkezeti eszközök:

– Párhuzam (hasonló, azonos típusú, szerkezetű gondolatok egymásutánisága)
– Ellentét
– Ismétlés
Fokozás (ismétlés fokozati különbséggel)
Refrén
Keret


Az irodalmi művek felosztása

I. Műnem (műfajcsoport) szerint

1. LÍRA
– gondolati, érzelmi, hangulati költészet
– a költő belső világa tárul elénk
– rövidebb művek (műformájuk szerint mindegyik vers)

 Műfajok: óda, epigramma, tájleíró költemény, elégia, életkép stb.

2. EPIKA
– cselekményes, elbeszélő művek (eseménysorokat mondanak el)
– a külső világ ábrázolása áll a középpontban
– a szereplők meghatározott térben, megadott idő alatt cselekednek
– jellemük a műfajok többségében sokoldalúan ábrázolt
– hosszabb művek

Műfajok: mese, monda, elbeszélő költemény, eposz, ballada, elbeszélés, novella, kisregény, regény stb.

3. DRÁMA
– cselekményes, megjelenítő művek
– a szereplők drámai összeütközése, konfliktusa tárul elénk
– a cselekmény nagy részét a szereplők párbeszédéből ismerhetjük meg

Műfajok: tragédia, komédia stb.

II. Műforma szerint

1. VERS
– verssorokra, versszakokra tördelt szövegű művek
– a versek egy részére jellemző a kötött ritmus, a rím, a zeneiség

Műfajok: ballada, óda, epigramma, népdal stb.

2. PRÓZA
– a művek nincsenek hosszabb-rövidebb sorokra tördelve
– nincsenek bennük rímek, nincs kötött ritmusuk

Műfajok: mese, novella, regény stb.

III. Eredet szerint

1. NÉPKÖLTÉSZET
– szájról szájra terjednek, szerzőjük ismeretlen
– változatok, szöveg- és dallamvariánsok

2. MŰKÖLTÉSZET
– ismert szerzőjű, írott műalkotások

Műfajok: óda, regény, műballada stb.


Az irodalmi művek elemzésének szempontjai

I. A mű keletkezésének körülményei

1. Társadalmi, történelmi háttér
2. Életrajzi vonatkozások
3. A mű megírásának konkrét oka

II. Tartalmi elemzés

1. Téma, tartalom
2. Mondanivaló
3. Művészi cél

III. Formai elemzés

1. Műnem, műfaj, műfaji sajátosságok,
     műforma – ha vers: ritmus, szótagszám, rímszerkezet
2. Szerkezet
3. Művészi eszközök
4. Stílus, nyelvezet

IV. A mű helye az irodalomban

1. A mű értéke
2. Összehasonlítás más hasonló témájú művekkel
3. A mű utóélete

V. Saját vélemény, önálló gondolatok, kritika a művel kapcsolatban

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése